Gólya Szövetkezeti Presszó és Közösségi Ház

A kocsma

A Gólya egy szövetkezeti alapon működtetett kocsma és közösségi ház Budapest VIII. kerületében. Tágas beltere van egy szintén nagy kerttel, egy elkülönített irodahelyiséggel, egy külön napközivel, egy próbateremmel és raktárnak használt pincével-padlással. A pult és a konyha ételek és italok széles kínálatával várja a vendégeket, többek között napi ebédmenüvel minden hétköznap. Minden héten többször élőzene, koncert tölti meg élettel a helyet, a számtalan egyéb program mellett: filmklubokat, előadásokat, beszélgetéseket, társasjátékozást, foglalkozásokat szervezünk és fogadunk be. A Gólya otthont ad csoportok (baráti társaságok, családok) és szervezetek nyilvános és zárt eseményeinek is – szülinapok, ballagások, konferenciák, adománygyűjtő bulik, tréningek és tanórák, különféle találkozók, köztük közéleti, politikai összejövetelek is gyakran helyet találnak nálunk. Számos szövetséges szervezettel dolgozunk együtt, akik használják a tereinket, és akikkel közösen gondolkodunk.

Az út idáig

A Gólya szövetkezete, s annak vállalkozása egy korábbi projektben gyökerezik, egy Budapest belvárosában lévő kávézóban, a „Frisco”-ban. A Frisco szövetkezetét 2011-ben alapították. 2013-ban az akkor újraformálódó csapat úgy döntött, hogy költözik, és új helyet nyit: ez lett a VIII. kerületi Gólya, mely végül hivatalosan 2013 szeptemberében nyílt meg.

Azóta több ember elhagyta a szervezetet, sokan pedig csatlakoztak. Jelenleg (2017 decemberében) a számos változáson és szervezeti fejlődésen átmenő szövetkezet kilenc tagot számlál, és négy tagjelölt tölti a próbaidejét. Rajtuk kívül hat dolgozó vesz részt a hely működtetésében, akik a tagjelöltté válás előtti „gondolkodási” szakaszban vannak a szervezeti bevonódásukban, és több beugrós kolléga is a csapat része.

A szövetkezet irányítása, a szervezeti működés szabályai, irányelvei

A szervezés, szervezetépítés módszerei organikusan fejlődtek a Frisco szövetkezetének 2011-es megalapítása óta – amely a Gólya szövetkezetének közvetlen elődje volt. Ezek a módszerek, munkaviszonyok egy fennálló szükségből következtek: a kevés rendelkezésre álló tőke mellett el kellett osztani az anyagi terhet, és motiválni kellett minden dolgozót a gazdasági felelősségvállalásra és az energiabefektetés maximalizálásra. Ez a tulajdonos-munkás, főnök-alkalmazott felosztás helyett a közösségi tulajdon és közösségi munka viszonyaiban valósult meg, amelyben a dolgozók közösen birtokolják a termelési eszközöket, a vagyont, közösen tartják a hátukat a veszteségek alatt, és közösen részesülnek a haszonból is. A tagok eleinte nem igazán vizsgáltak létező szövetkezeteket példákért és mintákért, de az évek során kialakult és megszilárdult alapvelvek, gazdasági viszonyok és  működésmódok mégis nagyon hasonlítanak nemzetközileg ismert szövetkezeti elvekhez. (Mint például a rochdale-i elvek.)

Idővel aztán egyre több időt fordított a Gólya más projektek megismerésére és tudás-cserére.

A szövetkezet Szervezeti és Működési Szabályzata foglalja írásos rendszerbe a kollektíva gazdasági viszonyaira, a vállalkozás működésére és a szervezet egyéb viszonyaira vonatkozó szabályait. Ez rögzíti a jelenlegi legtisztább és legkiterjedtebb szabályait a szövetkezetnek. Jellemző, hogy a korábbi íratlan és szokáson alapuló szabályok közül egyre több rögzítésre és egységesítésre került, ezáltal pedig átadhatóvá vált.

A szövetkezeti taggá váláshoz (amely tulajdonos-dolgozót jelent) a vállalkozásba befektett munka és befektetett pénz szükséges (részjegyek vásárlása), és elismerés, elfogadás a teljes tagság részéről. Egy ember gólyás munkaviszonyának a kezdetén nem tag, és nem is tagjelölt, hanem úgynevezett „fix dolgozó.” Ez nem egyértelműen alkalmazotti pozíciót jelent (ők ugyanis betekinthetnek a döntésekbe, a döntéshozásba, és korlátozotabban, de bele is szólhatnak), ám bér-fizetéssel jár, és szűkösebb részvételi lehetőséget jelent a tagoknak járó közösségi/társadalombiztosítási szolgáltatásokban. Ez egy átmeneti, kezdeti helyzet. Arra való, hogy a Gólyában dolgozni kezdő emberek megismerjék a helyet és a szervezetet, és kötöttségek nélkül tudjanak dönteni, belefognak-e a taggá válásba. Amennyiben végül úgy döntenek, hogy nem szeretnének belépni (vagy a szövetkezet zárkózik el ettől), megfelelő felmondási idő után le kell tegyék a helyen a munkát – ez azért van, hogy a szövetkezet idővel annyi taggal gyarapodjon, amennyi szükséges a hely fenntartásához, az összes munka elvégzéséhez, vagyis hogy minél kevesebb olyan ember dolgozzon a helyen, aki nem része a tagság kötelékének.

A Gólyát, mint tulajdont a tagok (és csak a tagok) birtokolják. Ez a tulajdon részjegyekben van kifejezve amelyekkel nem lehet kereskedni. Kétféle módon lehet részjegyhez jutni: pénzbefektetéssel (amely egy egyszeri lépés, és minden tag egyenlő mennyiségű pénzzel szerzett részjegyet birtokol), és a szövetkezetben munkával eltöltött idővel. A részjegyek a vállalkozás tőke-értékét mutatják, és az egyes tagok részjegy-csomagjai az adott tag hozzájárulását ehhez az értékhez. A részjegyek így nem apró magánvagyonok együttesét mutatják, hanem egy nagy, közös egész részeit. Amennyiben egy tag kilép, a következő hat hónapban a szövetkezet kifizeti neki részjegyei névértékének a felét (így onnantól nem birtokol részjegyeket, azok visszaszállnak a szövetkezetre). A pénzben kifejezhető tulajdon azonban csakis egy tag kilépésénél, vagy a szövetkezet feloszlásánál merül fel, hiszen sem a jövedelem, sem a döntéshozási jog nem a részjegyeken alapszik.

A tagok havi jövedelme a megtermelt profit fizetésekre fordított részéből származik. A tagoknak saját maguk által megállapított, 4 hetente kiosztásra kerülő fizetésük van, minden azonos munkaórát dolgozó embernek egyenlő összegű. A belépő tagok az első évben ennek az összegnek a 75%-át kapják, aztán kerül kiegyenlítésre a fizetésük – ez a különbözet is a részük „megváltásához” tartozik. Létezik szövetkezeti minimálbér, amit minden tag feltétlenül megkap egyéb tényezőktől függetlenül. A fizetésen felüli profit felhasználásáról is a tagok döntenek, közösen. Negyedévente beszélik meg, hogy mire fordítsák ezt a pénzt: befektetik, biztonsági alapba helyezik, projekteket finanszíroznak belőle vagy kiosztják. A fizetés tehát egyfelől a közös munka sikereitől vagy kudarcaitől függ, másfelől pedig a szövetkezet mindig arra törekszik, hogy a tagjainak megélhetést nyújtson, és ehhez biztosítsa a kiszámítható, megfelelő összegű fizetést.

A tagság ezen felül szociális juttatásokkal is jár: étel és italfogyasztási keret, fizetett szabadság, lakhatási támogatás, anyasági/apasági eltáv, betegszabadság és támogatás/különleges elbírálás tanulmányok vagy egyéb személyes szükségek esetén. Ezekből részesülnek korlátozottabban a nem-tag dolgozók.

A tagoknak legalább 40 órát kell dolgozniuk egy héten, amelyből legalább 18 órának fizikai munkának kell lennie: pultozás, főzés, takarítás, karbantartás. A munkaidő fennmaradó része szakosodott munka, amelyet területek szerint szerveződő munkacsoportok rendszere szervez meg: zenei, közösségi és közéleti programszervezés, marketing, raktár, pult és konyhaszervezés, pénzügy, papírmunkák, rendezvényszervezés. A tagoknak a munkaidőn felül részt kell venniük a minden héten egyszer megtartott heti gyűlésen, és a havi gyűlésen, amelynek célja a stratégiai tervezés és a csapatépítés.

A termelés szervezése és a kollektíva ügyeinek intézése a munkacsoportok szintjén (külön találkozók, levelezőlisták, jegyzetek) és a teljes tagság heti gyűlésén történik, amely a döntéshozás fő terepe. Minden hónapban egy heti gyűlés nyitott a nem-tag dolgozók előtt, akik itt beterjeszthetik a javaslataikat, és lehetőségük nyílik befolyásolni a vállalkozás működésére, szervezésére vonatkozó döntéseket. Minden tagnak egy szavazata van, függetlenül részjegyeinek számától, ám a döntéshozás konszenzus-alapú, és általában a vitatkozó javaslatok és vélemények valamilyen kompromisszumában végződik. A tagoknak szintén joguk van vétózni egy döntést.

A tagok felelősek egymásért, a vállalkozásért, és a szövetkezet társadalmi küldetéséért. Ha egy tag egyértelmű felelősséggel kárt okoz, a tagok ráháríthatják ennek a költségeit. Ha a vállalkozás csődbe megy, az ezzel járó költségek egyenlően oszlanának el a tagok között, hiszen a felelősséget is közösen vállaljuk.

A hely és a környék története

Magának a Gólyának hosszú és gazdag története van. Az 1880-as években már eredetileg is kocsmának épült, és mindig is Gólyának hívott épület fennállása során központi helyévé vált a nyolcadik kerületnek, amely a XX-adik században munkások és kisiparosok otthona volt. A kultikus helyhez ma is sok környéken élőnek személyes emlékei fűződnek: a kerület híres cigányzenészei mind játszottak itt, és bútorasztalosoktól kezdve,  teherautósofőrökön át, suhanc joghallgatókon keresztül a taxisokig mindenki megfordult az akkor családi vendéglőként és barátságos árú ivóként szolgáló Gólya Vendéglőben – még a külső kerületekből is jártak ide. Ennek az időszaknak a végét, a rendszerváltás sokkját örökíti meg Szomjas György „Roncsfilmje”, amelyet a Gólyában forgattak. Az 1989 körüli rendszerváltozással járó leépítések, megszorítások, a termelési rend átalakulása miatt a kerület lakóinak nagy része elveszítette a munkáját és a megélhetését, a Gólyát pedig bezárták. Egészen 2013-ig nem nyitott ki újra. A 90-es években a „nyócker” a formálódó új underclass (termelésből és társadalmi szövetből kiszoruló osztály) stigmatizált gettójává vált, ahol az elszegényedő, már korábban is ott élő emberek és a vidékről vagy külföldről érkező bevándorlók éltek. A kerület lakóinak nagy százaléka roma, és a VIII-at övező stigma etnicizált: a cigányságra vezetik vissza. A Józsefváros egy elszigetelt zárvánnyá vált Budapesten belül, amelyet kiterjedt családi kapcsolatok, túlélésre szerveződő közösségi viszonyok és bandák/családok vetekedése strukturált. A létrejött és fejlődő társadalmi válság a negyedben létrehozta a saját dzsungelét és szabályait: mélyszegénység, bűnözés és droghasználat jellemezte a nyolckert.

Ezt az elzártságot a 2000-es évek közepén a kerületi önkormányzat és egy ingatlanfejlesztő magáncég private-public partnership együttműködése törte meg, ugyanis százmilliárdos nagyságrendű költségvetéssel fogtak a környék „fejlesztésébe”. Ez a „Corvin Project”, melynek első fázisaiban egy irodaépületet, egy plázát, egy sétányt és magas árú albérletekből álló társasházakat építettek. Mindezt az eredetileg ott álló épületek lebontásával, a lakók kiköltöztetésével és áttelepítésével. Ez a kísérlet egy központosított, de egyúttal más szereplők beszállásával is járó dzsentrifikációs folyamat kezdetét jelezte, vagyis az ingatlanárak felemelkedését, és profitabilitásra, tehát fizetőképes keresletre pályázó befektetések beáramlását a kerületbe (amely a korábbi lakók közösségi-túlélési hálózatainak, lakóhelyeinek, megélhetésének rovására dolgozik). A folyamat azonban a 2008-as válság hatására, finanszírozási problémák miatt megállt, és csak az elmúlt években indult be újra. A környék tehát egyre inkább dzsentrifikálódik, amelyet a kelet-európai otthonbirtoklási szerkezet (sok magántulajdonban lévő lakás, kevesebb albérlet vagy önkormányzati bérlakás) és más faktorok valamennyire lelassítanak. 2014-ben az ingatlanfejlesztő elkezdte egy újabb irodaépület felhúzását, a Gólya tőszomszédságában, majd 2016-ban ez el is készült, s közvetlen utána egy lakótömb építése kezdődött el – a Gólyát (egyelőre) levették a tervekről. A következő fázisban számos embert fenyeget otthonának elveszítése és még erősebb létbizonytalanság. Eközben magasabb társadalmi rétegekből érkező új lakók költöznek be más kerületekből.

A szövetkezet társadalmi küldetése

A Gólya, mint projekt folyamatosan elemzi a közvetlen környzetét és a tágabb társadalmi struktúrákat, mivel szorosan ezekbe ágyazódva működik. Megpróbálja minél alaposabban megérteni a saját pozícióját és szerepét a rendszerben, hogy a stratégiáját reflektáltan és hatékonyan tudja megtervezni. Ezek alapján a szövetkezet vállalt missziója három pilléren áll. A küldetést itt tudod elolvasni.